Ezekben a kritikus időkben, amikor a koronavírus járvány elért bennünket, a félelem egy teljesen természetes, un. autentikus alapérzelem, amely mindenkiben jelen van. Lehet, hogy különböző mértékig és különböző módokon nyilvánul meg, de teljesen természetesen megjelenik. Az alapérzelmekről van némi tudományos vita, melyek is ezek pontosan, abban azonban minden modell megegyezik, hogy a félelem közéjük tartozik. Én azt a modellt tartom a legigazabbnak, amely 5 alapérzelmet különböztet meg: félelem, düh, szomorúság, öröm és szeretet. Ez utóbbiról én inkább azt gondolom, hogy nem érzelem, hanem tudatállapot, ezért szeretet helyett inkább a hálát tartom az 5. alapérzelemnek.
A félelem és a szeretet kapcsolatáról lesz most tehát szó. Lehet, hogy azt érzed, hogy nem félsz a vírustól. Mégha megkapod is, a szervezeted remekül meg fog vele küzdeni. Ugyanakkor lehet, hogy félsz valami mástól. Félsz a korlátozásoktól, amiket a helyzet okozott, félsz a bizonytalanságtól, a kiszámíthatatlanságtól, amiatt, hogy nem tudjuk, mi lesz. Vannak mindenféle elképzelések, találgatások, előrejelzések és elemzések. Tudni azonban, senki nem tudja, hogy pontosan mi lesz, hogy meddig tart és mik lesznek a hatásai. Ilyenkor aztán beindul az emberi elme. Gondolatainkban megjelennek mindenféle víziók, időnként apokalitikus víziók is. Például, hogy megnő a munkanélküliség és ez talán még téged is érinteni fog vagy gazdasági összeolmás lesz. Lehet, hogy a létbizonytalansággal kapcsolatos félelmek gyötörnek, hogy miből fogok megélni, hogyan fogom eltartani a családom, miből fogom kifizetni a lakbért? Lehet, hogy a bezártsággal kapcsolatos félelmeid vannak: hogyan fogom kibírni egyedül? Mit csinálok majd, ha már az utcára sem lehet kimenni? És az is lehet, hogy az alapszükségletekkel kapcsolatos félelmeid vannak: lesz-e vajon, mit enni? Hogyan fogom kibírni, ha nem lesz és éhes leszek? Sok ilyen és ehhez hasonló gondolat jelenhet meg benned.
Az csupán a kérdés, hogy vajon tudatos vagy-e ezekre a gondolatokra? Lehet, hogy nem! Lehet, hogy un. negatív automatikus gondolatként kúsznak úgy be a gondolataid áramába, hogy észre sem veszed. Ha tudatos vagy a gondolatra, akkor az a teendőd, hogy nézz szembe a félelemmel. Keresd meg magadban, a testedben, testérzetben! Keresd a gyomrodban, vagy a torkodnál! Valószínűleg valamilyen szorító érzet lesz. Az is lehet, hogy a tested bizonyos izmai vagy netán az összes feszültebb. Ez is lehet a félelemnek az egyik jele. Mindíg a gondolat van először és az érzést, valamint a testérzetet a gondolat okozza. Az időkülönbség annyira picike, hogy szinte észre sem veszed. Ha nem vagy tudatos a gondolatra, viszont érzed a testérzeteket, akkor biztos lehetsz benne, hogy van mögötte valamilyen negatív gondolat. Ezt érdemes kibányászni magadból és nem a szőnyeg alá söpörni. Ha ott van a tudattalanban, akkor az bizony ott van. A jól bevált elhárító mechanizmusaid ugyan megvédenek attól, hogy szembe nézz a félemetes gondolatokkal, ez azonban hosszú távon folyamatos szorongást, majd később betegséget okozhat. Gyengíti a test ellenálló képességét is a vírussal szemben.
A félemekkel ez az egyik dolgunk, hogy tudatosítsuk: Pontosan mitől is félek? Lehet, hogy ennek tudod az okát és az is lehet, hogy nem. Az okot nem kell feltétlenül megkeresni. A lényeg az, hogy tudatosítsd, hogy mitől félsz és mondd ki! Csak akkor tudsz szembe nézni vele, ha megismered. Ehhez kell a bátorság. A bátorság a félelem kezelésében nagy segítségedre lesz, de nem ez adja a megoldást. Tehát összeszeded a bátorságod és szembe nézel a félelmeddel: megfogalmazod és kimondod pontosan, hogy mitől félsz! Pl: „Attól félek, hogy az anyukám meg fog halni és nem lehetek mellette”, „Attól félek, hogy létbizonytalanságba kerülök ” stb. A félelem kezelése, csökkentése, feloldása csak ezután lehetséges. Ez után tudod elkezdeni azt a folyamatot, ami igazából, valójában a félelmed elengedésére irányul.
Ez a következő lépés pedig: a pozitív érzésekre való fókuszálás. Az örömre és a hálára. Ha elkezded az örömteli pillanatokat, mozzanatokat tudatosítani, megélni azt az örömöt, ami van, akkor megtetted az első fontos lépést a félelem kezelése felé. A félelem nem fog még elmúlni, de már nem borítja el az életed, nem lesz annyira bénító. Következő lépés pedig ugyanígy megkeresni a hálát magadban, abban a helyzetben, amiben vagy, akármilyen nehéz is. Mindíg van valami, amiért hálás lehetsz. Például, hogy egészséges vagy. Vagy, hogy van egy cicád, ezért nem vagy egyedül. Megélheted milyen örömet okoz a cicát simogatni. Fontos ebben a fázisban az, hogy nem tagadod el a rossz érzéseket, legyen az fájdalom, düh vagy szomorúság. Nem kezded el bagatellizálni sem a negatív gondolatokat, sem az érzéseket, melyek megjelennek. Elfogadod olyannak, amilyen: gondolatban át is ölelheted, mintha azt mondanád, hogy „rendben van, itt lehetsz! Jogom van félni.” Ez után elkezded áthelyezni a figyelmed más dolgokra és a pozitív érzelmeket tudatosan megélni, egyre inkább áthelyezni a fókuszt. Ez egy nagyon konkrét és tudatos gyakorlat. Egyáltalán nem biztos, hogy eleinte menni fog. Ezt is gyakorolni kell, mint minden új képességet az életben, amit fejlesztessz magadban. Ha sikerül legalább egyensúlyba hozni, az már nagy eredmény! Ha nincs spontán semmi öröm az életedben, akkor csinálj valamit, ami örömet okoz. Például táncolhatsz, rajzolhatsz, olvashatsz és közben a megélt örömre fókuszálsz. Az öröm és a hála gyakorlat legnagyobb ajándéka, hogy elvezet egy különleges tudatállapothoz, amit szertetnek nevezünk. A szertet az egyetlen energia, ami képes a félemet feloldani. Úgy párologtatja el, mint a Nap a tócsákból a vízet. Ahogy kisüt a Nap, egy idő után elpárolognak a tócsák. Ugyanígy fog elpárologni a félemed, hogyha hagyod a szeretet energiát áramolni magadban, magad és az emberek között folyamatosan.