Nagyon sok minden történhet velünk gyermekkorunkban, melynek lenyomata felnőttként is bennünk marad és a tudattalanban irányít. Ennek a bennünk lévő belső gyermeknek sok arca van és sokféleképpen tud hatni jelenlegi, felnőtt életünkre. Az önismereti munkának egyik legfontosabb pillére a bennünk lévő sérült gyermeki rész gyógyítása és a bennünk lévő kreatív, szabad gyermekkel való kapcsolódás. Eric Berne elmélete szerint gyermeki énállapotunkból kétféle van, a Szabad Gyermek (SzGy) és az Alkalmazkodó Gyermek (AGy). Gyermeki énállapotunkban olyan gondolatokat, érzéseket és magatartásmintákat ismétlünk meg, amelyeket hajdan, saját gyerekkorunkban gondoltunk, éreztünk és produkáltunk. A SzGy önfeledten tud játszani, kreatív, jókedvű, határtalan. Az AGy pedig betartja a szülők által felállított határokat, szót fogad, illedelmes. Berne 1964-ben megjelent könyve óta aztán sok új, kiegészítő elmélet látott napvilágot a belső gyermekről és a vele való munkáról. Kiemelném ezek közül John Bradshaw-t, aki minden fejlődési szakasz sérüléseinek gyógyítására összpontosít. Jelentőséget tulajdonít a különböző fejlődési szakaszoknak, amelyeken a gyermek átmegy, és közben túlélése érdekében alkalmazkodik. Ez teljesen összecseng az integrál pszichológia elméletével is, amiben Ken Wilber a különböző tudatszinteket több nézőpontból vizsgálja. A gyermeki fejlődés során, a felnőtté válásig 5 szakaszt különít el, melyeket vizsgálunk kognitív, szenzomotoros, érzelmi szabályozás, pszichoszexuális fejlődés szempontjából, majd erkölcsi és világnézeti szempontokból is. Ezek a szakaszok röviden:
1. Szenzoros-fizikai
- 0-12 hónapig
- nincs különbség belső és külső között
- dualitás előtti korszak
- a test uralásának tanulása
- az érzékszervek használatának tanulása
- testkép kialakítása
- egy érzelmi burokban az anyával
2. Fantazmikus-érzelmi
- 12 hónap-2-3 év
- az emocionális szelf születése, az érzelmi kibontakozás szakasza
- a fizikai határok már megvannak a korszak kezdetén, de az érzelmi határok még nem
- egocentrikus, nárcisztikus, azt hiszi a gyerek, hogy mindenki úgy érzékel és lát mindent, mint ő maga
- önmaga kiterjesztésének tekinti a világot
- a folyamat végére a gyermek pszichológiailag is megszületik, különálló emocionális, érző lény lesz belőle. Kialakul az egészséges énhatár, ami rugalmas
3. Leképező elme
- 3-6 éves kor
- Az elme képekből, szimbólumokból és fogalmakból áll, itt jelenik meg a fogalom
- beszéd kialakulása
- időben és térben való gondolkodás kialakulása
- mentális műveleteket nem tud még, struktúrában gondolkozni sem
- centráló nézőpont: csak a saját nézőpontjából látja a világot
- Ödipusz korszak, az azonos nemű szülővel rivalizálás
4. Szabály-szerep elme
- 6-12 éves
- decentrálás, (szociocentrikus látásmód): képes más helyzetéből látni a világot
- társas forgatókönyvek (skriptek)
- képes sorba rendezni, struktúrákban gondolkozni
- alkalmazkodni akar az elvárásokhoz
- etnocentrikus világnézet: a saját csoportjuktól nem tudnak decentrálni
- a világ felosztása jóra és rosszra
5. Racionális elme
- 12 éves kortól felnőtté válásig
- formális műveletekre képes: absztrakt műveletek, hipotézis alkotás, kísérletezés, kétkedés, lineáris logika, problémákat lemodellez fejben, csűri-csavarja a gondolatokat.
- versengés, függetlenség, stratégiázás, manipuláció
- megszabadul az „én” és „enyém” képzeteitől
- világcentrikus, érett ego (jó esetben eljut ide)
- multikulturális világnézet, egyenlőségi elv (jó esetben eljut ide)
Sok mindentől függ, hogy gyermekként ezekben a fejlődési szakaszokban hol és hogyan szenvedtünk sérüléseket, elakadásaink mikor és mitől keletkeztek. Természetesen a szülők és nevelők hozzáállásától, a környezeti hatásoktól függ leginkább, de itt szeretném kihangsúlyozni a teljes családi rendszer hatását, mely több generációra visszamenőleg hat. S bizony említésre méltó még a gyermek veleszületett karaktere, mely sok mindent előre meghatároz abban a tekintetben, hogyan állja majd ki a megpróbáltatásokat, hogyan reagál a szülői korlátozásokra, milyen énvédő mechanizmusokat fejleszt ki. Felnőttként már úgy tekinthetünk vissza erre az időszakra, mint ami elmúlt és megváltoztathatatlan. De vajon a lenyomata, ami bennünk maradt, a bennünk élő belső gyermek működési módja, reakciója is megváltoztathatatlan volna? Nem! Nagyon is megváltoztatható, ez a belső gyermekkel való kapcsolatnak és öngyógyításnak a lényege! Amit nem kaptál meg gyerekként, azt felnőttként megadhatod saját magadnak. Ami sérülés ért gyerekként, azt begyógyíthatod saját magadban. Az elvesztett kapcsolat a Szabad Gyermekkel, a kreatív éneddel újra megtalálható. Mindez csak rajtad múlik és a döntéseden, hogy nekiállsz. Hogyan ismered fel, hogy sérült a benned lévő gyermek? Néhány jellemző tünet a teljesség igénye nélkül John Bradshaw alapján:
- Nem bízom benne, hogy egyedül is megállom a helyem
- Úgy érzem, nem tartozom sehová
- Nem szeretek arra gondolni, hogy elhagyhatnak
- Sokat aggodalmaskodom
- Nehezen döntök, és gondot okoz eldönteni, hogy mi akarok
- Bűntudatom van, ha nemet mondok valakinek
- Szeretem elkerülni a konfliktusokat
- Nem szeretem kimutatni az érzéseimet
- Nem is tudom pontosan, hogy mit érzek valójában
- Fontos nekem, hogy sikereimmel a szüleimnek örömet okozzak
- Gyakran érzem magam kevesebbnek másoknál
- Gyakran elúszom az idővel
- Nem szeretek hibázni, és tartok is tőle, hogy hibázhatok
- Kényelmetlenül érzem magam közösségben
- Úgy érzem, muszáj “letennem valamit az asztalra”, vagy elsőnek lennem
- A munkában még mindig nem találtam meg a helyem
- Úgy érzem, a származási családom lelki teher is számomra
- Zavar, hogy a szüleim nem bíznak meg bennem és nem hisznek bennem
- Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz velem, ha a szüleim egyszer meghalnak
- Nem szeretek egyedül lenni
Nos, belevágsz? Eldöntötted? Én szívesen segítek. Egyéni konzultáció keretében fel tudjuk tárni, vajon mennyire komoly a benned lévő gyermek sérülése, és ahhoz mérten tudok ajánlani megfelelő módszereket, családállítást, önismereti csoportot vagy továbbirányítalak klinikai szakpszichológushoz, ha az szükséges. Nóra