Miért nem tartósak a férfi-női kapcsolatok?

Érdekes blog bejegyzést olvastam a férfi-női kapcsolatok tartósságáról egy családállító kolléga oldalán. (A teljes cikket elolvashatod itt.)

Az alapelvek valóban így működnek a férfi-női kapcsolatban, ahogy  leírja. Én is sokszor tapasztalom családállításokon, hogy a hőn óhajtott ideális párkapcsolat valódi akadálya az, hogy a nő nem tud nő lenni, a férfi pedig nem tud férfi lenni. Ennek sok oka lehet, például azok is, amiket a cikk szerzője leír.

A cikk végén leírt  következtetése azonban számomra szexista és a régmúlt szokásait idealizáló megközelítés. Felmenőink a női és férfi szerepeikbe oly módon voltak belekényszerítve a társadalmi és családi szokások és elvárások által, ami legalább annyira megnyomorította őket, mint a mai családokat a szétszakadás és a nemi identitás hiánya. Nem gondolom, hogy a régi idők társadalma minta volna arra, hogyan oldjuk meg mai problémáinkat. Nem lehetnék például ma én családállítást vezető terapeuta, ha a munkám abból állna, hogy otthon szelíden kiszolgálom a férjem és főzök/ mosok rá. Hosszú hajat és szoknyát sem szeretnék minden helyzetben viselni, mert nem praktikus és sok tevékenységben akadályoz. Fontosabbnak tartom azt, hogy tudatában legyek szerepeimnek, melyek közül az egyik a NŐ és egy másik a TERAPEUTA és egy harmadik például az ANYA. Ezeket tudjam megfelelően használni és sohasem összekeverni. Például a férjem mellett NŐ legyek és ne ANYA, pláne nem TERAPEUTA.  És amikor női szerepemben vagyok, akkor lehet olyan helyzet, amikor valóban érdemes a szelíd, kedves, elfogadó oldalamat elővenni. Lehet azonban olyan helyzet is, amikor a vadmacska energiámat szeretném nőként megélni.

Mindezt összegezve azt gondolom, a legfontosabb, hogy tudatosan használjuk szerepeink szerint a női és férfi energiáinkat. A múlt sebeit valóban érdemes meggyógyítani és erőt meríteni azokból az erőforrásokból, amiket őseinktől bármilyen területen, akár a férfi és női erők tekintetében kaphatunk.

Hozzászólások

  1. Marcsi mondta:

    Kedves Nóra!

    Örömmel olvastam a gondolataidat, azt hiszem értem és egyet is értek. 🙂

    De eszembe jutott a témával kapcsolatban egy másik megközelítés. Nem a kútfejemből, hanem Popper Péter gondolatait olvasva. Ezt írja a Lélekrágcsálók c. könyvében.

    “Itt van például a házasság intézménye a szülő és a gyerek szempontjából. Jákob – hogy Thomas Mannt idézzem – hét évig szolgát Ráhelért (ma melyik férfi szolgálna hét évig egy nőért?), amikor pedig letelik a hét év, és házasságkötésre kerül sor, Jákob nem örvend, hanem depresszióba esik, mert felismeri, hogy a családalapítással már nem lehet az egész élet az övé. Addig lehetett az egész élet az övé, amíg egyedülálló volt. De amint házasságot köt, felelőssé válik egyrészt a társáért, másrészt fiakba és lányokba osztja szét magát, ő maga pedig lassan elindul a halál felé. Jákob ekkor ismeri fel, hogy a családalapítás nem csak lakodalmi mámor, hanem felelősség, lemondás és kitartás is.”

    Ebben sokkal nagyobb drámát érzek, mint abban, hogy hosszú hajú, vagy rövid hajú nő vagyok-e, hordok-e szexi szoknyát, rajzolgatok-e és van-e kedvem főzni, valamint kellően szelíd és intuítív tudok-e lenni.

    Sokkal inkább ez: tudok-e igent mondani a felelősségre, a feleség és anya szereppel járó lemondásra, és kitartok-e akkor is, ha megrendülök a feleség és/vagy az anya szerepben!

    Köszönöm, hogy a bejegyzésed gondolkodásra sarkallt. Hasznos és – reményeim szerint – léleképítő volt! (Különben miért folyna a könnyem?) 🙂

    Szeretettel: Marcsi

  2. szeretetero mondta:

    Szia Marcsi!
    Rátapintottál a lényegre. Igen, a felelősség vállalás a párkapcsolatok alapja mindkét fél részéről és pont ez manapság a gyenge pont. Sok irányból meg lehet közelíteni a kérdést, mitől tart vagy mitől nem tart a párkapcsolat. A fenti írás egy reakció volt részemről egy másik családállító blogjára és ugyanúgy általánosságokat tartalmaz, mint az eredeti bejegyzés.
    A élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. Minden ember egyedi és különleges, így a párkapcsolata és abban megélt nehézségek szintén. Azért szeretem annyira a konstellációs módszereket, mert pont azt mutatja meg, ami van. És van, hogy a felelősség hiányzik, azért fut zátonyra egy kapcsolat. Olyan is van, hogy valaki a túlzott felelősségvállalás miatt szenved, börtönként éli meg a párkapcsolatát, de nem mert kilépni. Retteg a felelősség terhétől, miközben olyan terhet cipel, ami nem is az övé.
    Szóval tuti tipp nincs ilyen általános szinten. Én viszont a szexista megnyilvánulásokra érzékenyen reagálok – nyilván ez is saját cucc.
    Öleléssel,
    Nóra

  3. Marcsi mondta:

    Kedves Nóra!

    Valójában az általad hivatkozott blog bejegyzést író soraira reagáltam én is, a te gondolataiddal teljesen egyetértek! “A élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. Minden ember egyedi és különleges, így a párkapcsolata és abban megélt nehézségek szintén.” – írod, és bizony ezért is nem lehet általánosítani, még ha sokszor hasonlóak is a problémáink.

    Várom, és örömmel olvasom majd a további blog bejegyzéseidet is! 🙂

    Marcsi

Hozzászólás beküldése

*