Hogyan válhatsz te is a szív harcosává?

Kilépés a párkapcsolati kudarcok börtönéből

A történelem során soha nem volt még ilyen nagy szabadságunk abban, hogyan és kit választunk magunknak életünk párjává. Vagy akár dönthetünk úgy is, hogy nem egy életre választjuk, csak egy időre. Párkapcsolataink mélységéről, formájáról szabadabban dönthetünk, mint valaha. Mégis sok szenvedést okozunk magunknak párkapcsolatainkkal, talán pont emiatt a nagy szabadság miatt. Vagy ez a szabadság csak látszólagos? Hogy is van ez?

Marionett bábuk vagyunk

Miközben azt hisszük, hogy tudatosan döntünk egy-egy párkapcsolat miben létéről, valójában a tudattalanunk rángat, mint egy marionett bábut. S hogy még rátegyek egy lapáttal erre a nem annyira kecsegtető képre: nem csupán a saját személyes tudattalanunk, hanem a családi tudattalan is befolyásolja választásainkat, párkapcsolati megpróbáltatásainkat.

Minta és rejtett akadályok

Ez a két tényező befolyásolja leginkább párkapcsolataink kudarcát.

Minta az, amit párkapcsolati modellként látunk magunk körül, leginkább a szüleink mintája. Mivel ők egy másik generációhoz tartoznak, nem valószínű, hogy pont olyan mintát tudtak mutatni, amilyen párkapcsolatra vágyunk. Ráadásul a helyzet az, hogy őket is befolyásolta az a bizonyos családi tudattalan, ami őket is marionett bábuként rángatta. Bár valószínűleg már ők is szabadon választhattak, ez nem biztos, hogy elmondható nagyszüleinkről vagy dédszüleinkről.  A családi elvárások és társadalmi „normák” azonban biztosan mások voltak akkor, mint ma. Akármennyire nem is érezed azt tudatosan hogy „pont olyan párkapcsolatot szeretnék, mint a szüleim”, vagy „olyan párkapcsolatot aztán biztos nem szeretnék, mint amilyen szüleimé volt!”, egészen biztos lehetsz benne, hogy tudattalan szinten ez a minta rendkívül meghatározó a párválasztásaidra nézve. Nőknél az apával való kapcsolat, férfiaknál az anyával való kapcsolat jelentősen meghatározza leendő párválasztásainkat. Korábbi blog bejegyzéseimben olvashatsz erről, hogy anyával való kapcsolat  és apával való kapcsolat hogyan befolyásolja az életünket. S egy másik írásomban pedig arra térek ki, hogy amikor a társ helyén áll valaki, akkor párkapcsolat egyáltalán nincs vagy sorozatos kudarcok árán van csak.

A rejtett akadályokkal van a legnehezebb dolgunk, ugyanakkor ezek adják az élet ízét és zamatát. Ettől lesz izgalmas egy párkapcsolat, állandó kihívások elé állítva a szerelmeseket. Itt aztán sok minden megtalálható miközben nyilvánvalóan nem látszik. Ha látszana, valószínűleg soha nem kötnénk házasságot senkivel. A Sors olyan kegyes, hogy megáld a szerelem vakságával, elfedi előlünk első látásra mindezt az akadály hegyet, ami párkapcsolatunk előtt tornyosul. Könnyűnek és szépnek, boldogsággal kecsegtetőnek látszik, ami segít az elköteleződésben. Elképzeljük együtt, hogyan fogunk a rózsaszín felhőkön ücsörögni életünk végéig. Ez az a bizonyos csali. A vágy, hogy ez egyszer így lesz, hogy ez lehetséges és ezért születtünk a Földre, hogy boldog párkapcsolatban éljünk.

A boldog párkapcsolat: cél vagy csali?

Nyilván cél a legtöbb embernek a boldog párkapcsolat. Egyrészt azért, mert él bennünk egy archetipikus kép arról, hogy férfi és nő együtt alkot egy egészet, mely a család eszményi képéhez elvezet, ennek evolúciós okai vannak. (Társadalmilag természetesen ez változó és most olyan korban vagyunk, amikor nem teljesen egyértelmű ez a cél az emberi létben). Másrészt azért, mert a modern kutatások azt mutatják, hogy akik boldog párkapcsolatban élnek, hosszabb és egészségesebb életre számíthatnak. A világon eddig a leghosszabb időszakot átölelő, 75 éven át tartó bostoni kutatás ezt mutatja, melyet a Harvard egyetem pszichológia professzora, Robert Waldinger vezetett és mutat be egy TED előadásban.

A csali részére a dolognak pedig már utaltam a fentiekben. Hát bizony azért csali, mert ez a vágy és cél bevisz minket az erdőbe. Tudattalanunk rengetegjébe, ahonnan nehezen látunk ki sokszor. Nem hogy a rózsaszín felhőket nem látjuk, de még levegőt sem kapunk időnként. És ebben az erdőben egyedül vagyunk. Miközben párunk egy másik erdőben kóricál. Saját tudattalanja rengetegében tévelyeg és keresi a kivezető utat. Kettőnk között pedig megjelenik a csalódás, a frusztráció, a fájdalom, a magunkra hagyatottság érzése, kiábrándultság, félelem és düh.

Mi minden van ebben a sűrű, sötét erdőben?

A szülői mintára már utaltam. Ez nem csak mintaként hat, hanem a személyiségünk fejlődésére is. Mindaz, ami gyerekkorunkban történik, meghatározó a későbbi felnőtt személyiségünk szempontjából. A kora gyerekkori anyai kapcsolat például meghatározó lehet az elköteleződés képességében. Sokan ugyanis nem jutnak el a szerelem felemelő hullámain az elköteleződésig, félelemből ezen a ponton kiszállnak.

Családi tudattalanból ható akadályok. Néhány példa, hogy mik lehetnek ezek:

  • beazonosulás felmenőink fájdalmával, veszteségével
  • elvesztett ikertestvér
  • valaki a társ helyén áll
  • szexuális erőszak női felmenők ellen (saját is lehet természetesen, ez akkor a saját tudattalanunk része!)
  • előző kapcsolatok feloldatlan fájdalma, vesztesége
  • a párunk előző kapcsolatai iránti tiszteletlenség
  • félelem a gyermekvállalástól, melynek oka lehet korán meghalt (elvesztett) gyerek a családban

Ha mindezekről szeretnél részletesebben tudni, olvass utána, hogyan figyelte meg Bert Hellinger azokat a törvényszerűségeket, melyek a családi rendszerre hatnak és hogyan fejlesztett egy módszerré, melyet családállításnak nevezünk ma.

Irreális elvárásaink a párkapcsolattól

A női –férfi létből, a dualitásból adódó feszültségek. Az élet természetes jelenségei, sőt az élet sava- borsa sokszor, mégsem tudunk mit kezdeni vele. Olyan, mintha irreális elvárásaink lennének a párunkkal és a párkapcsolattal, mint rendszerrel szemben. Azt képzeljük, hogy a boldogság feszültség mentességet jelent és a megjelenésétől megijedünk. Ilyenkor a szerelem ábrándja letérít a szerelem ösvényéről.

Mik is lehetnek ezek az ellentétes irányba húzó erők, melyek elkerülhetetlenül feszültséget fognak okozni egy párkapcsolatban akár a felek között, akár saját magadon belül?

Példák:

  • én és a másik
  • nő és férfi
  • szabadság és elköteleződés
  • kint és bent (a kapcsolaton)
  • ég és föld (földöntúli és evilági erők)
  • szenvedély és kontroll
  • jóság és erő
  • elkülönültség és összetartozás
  • feltételes és feltétel nélküli szeretet
  • szerelem és félelem

Mi lehet a megoldás ezeknek a látszólag feloldhatatlan ellenerőknek a kezelésében?

Tudatos jelenlét

Amikor az ellenállás megszűnik, az egy belső döntés eredménye. Olyankor még maga a feszülés az ellentétes irányba húzó erők között jelen van, de képes vagy egyensúlyban tartani. Mint egy kötéltáncos, aki középen egyensúlyoz. Ahhoz, hogy a kötélről ne essél le, ahhoz minden pillanatban, minden egyes lépésnél tudatos jelenlétre van szükség.

„Képessé kell válnunk tapasztalásainkat olyannak elfogadni, amilyenek, ahelyett, hogy valamiféle előre eltervezett eszményhez próbálnánk hozzáidomítani őket. Ha teljes mértékben jelen tudunk lenni azzal, amit átélünk – nem riadunk vissza tőle, és nem fordítunk neki hátat – , akkor harcossá válunk: a szív harcosává.” (John Welwood: A szív ösvényén)

 

Hozzászólás beküldése

*

Sütiket használunk a felhasználói élmény érdekében.

Az általunk használt sütik semmilyen személyes adatot nem tárolnak. A sütik használatának elfogadásával minden funkcióhoz hozzáférsz a honlapon.