Amikor a társ helyén áll valaki

Akkor nem működik a párkapcsolat. Ez persze nem olyan egyértelmű, hogy csak úgy látható lenne és amikor valakinek már a sokadik kapcsolata nem működik, akkor egyszer csak a fejéhez kap: „Ja persze, hát a társam helyén az apám áll!” Nem, ez sajnos nem ilyen egyszerű, pedig nagyon gyakori jelenség a párkapcsolati problémák hátterében.

Kezdjük ott a magyarázatot, hogy mit is jelent az, hogy valakinek a helye. Mi az, hogy a társ helye?

A családi rendszer olyan, mint egy puzzle kirakós. Amikor mindenki a helyén van, akkor áll össze a kép. A NŐ mellett van a FÉRFI helye és a FÉRFI mellett a NŐ helye.  Amikor ők ketten családot alapítanak és ebből az elköteleződésből  gyerekek születnek, akkor a gyerekek lesznek a kicsik és a szülők a nagyok. És aztán ez így megy tovább generációkon keresztül. A testvérek és a párkapcsolatok egy szinten vannak ebben a természetes hierarchiában, de ott is van érkezési sorrend, amit fontos tiszteletben tartani. Nagyon leegyszerűsítve így néz ki a hely törvénye a családi rendszerben. Többet itt olvashatsz a családi rendszer törvényeiről.

A probléma akkor kezdődik, amikor ezt a törvényt tudattalanul és akaratlanul megsértjük.  S mivel a családi rendszerben a felmenőink élete és nehéz sorsa 7 generációra visszamenőleg hat a mi mai életünkre, ezért rengeteg esemény befolyásolhatja mostani sorsunkat és azon belül is a párkapcsolatot.

Nos, itt térjük vissza az eredeti kérdésre, hogy mi történik akkor, amikor valaki áll a társ helyén.

Két megnyilvánulási formája lehet ennek:

  • Én mellettem a társ helye foglalt, oda nem kerülhet be más – ilyenkor sorozatos párkapcsolati kudarcok vannak vagy egyáltalán nincs párkapcsolat.
  • A párom mellett foglalt a társ helye és nekem nincs ott helyem – ez általában egy konkrét kapcsolatra igaz, ahol már nagyon sokat próbálkoztam, minden tőlem telhetőt megtettem, mégsem működik.

Hogyan került oda? Ez már bonyolultabb kérdés, de ennek is van egy nagyon egyszerű és könnyen megérthető formája és vannak nehezebben érthető beazonosulások.

Az egyszerű és általános helyzet:

A pszichoszexuális fejlődés során, 4-5 éves korban van egy olyan fázis, amikor a gyerek az ellenkező nemű szülőbe „szerelmes”.  Erre Freud  mutatott rá először, s azóta számos kutatás bizonyította, hogy a gyerekek jelentős részénél ez valóban így van. (Innen származik az Elektra és Ödipusz komplexus fogalma is.) A normális fejlődés során ez a fázis elmúlik, majd egy látens szakasz következik és a kamaszkori szexuális kibontakozás során a szülőknek már nincs ilyen szerepe. Amikor minden rendben van, akkor. De hát, kevés család van, ahol minden rendben van.  Sokszor megakadunk ennél a 4-5 éves kori énünknél és a kislány az, aki beáll apa mellé, anya helyére. Ugyanez történik fordítva kis fiúknál, amikor anyába szerelmesek.

Egy másik variáció, ami szintén a szülőkkel való kapcsolatban rejlik, egy kicsit már bonyolultabb:

Szülők válása vagy a szülők kapcsolatának megromlása esetén, bármilyen életkorban előfordulhat, hogy a gyerek segíteni szeretne az ellenkező nemű szülőnek. Amikor fizikailag elválnak a szülők vagy apa meghal, akkor a fiú gyerek gyakran beáll anya mellé, hogy segítsen, hogy legyen mellette férfi. Vagy amikor a kislány anyát nem tartja elég jó feleségnek és lélekben az édesapja mellé szegődik, mert érzékeli, hogy mennyire szomorú, boldogtalan, nehéz a sorsa. Gyerekként ilyenkor szeretetből akarunk segíteni, miközben saját életünket és párkapcsolati lehetőségeinket korlátozzuk. S mindemellett ez tiszteletlenség a nagyokkal szemben, mert nem a kicsi dolga megoldani a nagyok problémáját.

Harmadik helyzet, amikor nem szülő áll a társ helyén, hanem egy előző párkapcsolat. Ez is nagyon gyakori.

Amikor megszakad egy párkapcsolat, ami érzelmi vagy/és szexuális szempontból jelentős volt, akkor ott mindenképpen sok fájdalom marad. Ez az élet természetes rendje, ezzel nincs is baj. Problémát az okozhat, amikor ezt a fájdalmat nem éljük meg, a kapcsolatot nem gyászoljuk el vagy olyan megoldatlan feszültség marad a felek között, ami továbbra is összeköti őket. Amikor ez a kötés, ami a feldolgozatlan fájdalomból ered, elég erős, akkor a kapcsolat valójában nem szűnik meg. Energetikai szinten ugyanúgy a társ helyén maradnak, mint ahogy korábban voltak együtt. Ezen az sem változat – sőt inkább rontani szokott- , hogy esetleg évek óta nem is beszélnek egymással. A szőnyeg alá söpört neheztelés, düh, csalódás, fájdalom – mind, mind akadályozzák egy következő párkapcsolat kialakulási és boldogulási lehetőségeit.

Egy negyedik és kicsit nehezebben emészthető, amikor nem a szülőkkel, hanem korábbi generációkból egy nehéz sorsú ősünkkel azonosulunk be vagy vállaljuk át nehéz sorsát. Ezt az eshetőséget most nem fejtem ki, mert annak, aki nem volt még családállításon, nehéz volna elhinni is és megérteni is, hogy ez hogyan lehetséges. Azt azonban itt is érdemes megemlíteni, hogy ez is szeretetből történik, miközben aránytalanul nagy és nehéz terhet veszünk a vállunkra – teljesen feleslegesen. Hiszen a nagyok sorsa nem a mi kezünkben van. A sajátunk viszont igen! Tehetünk azért, hogy az életünk, párkapcsolatunk jobb és boldogabb legyen.

Jó hír tehát, hogy ezek az elakadások gyógyíthatóak családállításon, a rendet helyre tudjuk állítani és a társ helye újra szabad lesz.

Hozzászólás beküldése

*