A szégyen melegágya: titok, csend és ítélkezés

A szégyen a családállításban nagyon egyértelműen jelenik meg a terapeuta számára, s ilyenkor megszólal egy vészcsengő a fejemben, s hallom Kriszta hangját, ahogy mondja: “a szégyen mindent visz!” Ezért hát mindig nagyon óvatosan, finoman és nagy tisztelettel bánok a szégyennel miközben igyekszem kifürkészni mibenlétét és megtalálni a feloldást. Mindig is misztikus és sokszor megfoghatatlan volt a szégyen számomra nem csak a családfelállítások során, hanem a saját életemben is. Tudom, milyen az érzés, érzékelem a térben, amikor megjelenik, de megfogalmazni szavakkal még nem próbáltam. Ezért hát nagyon felcsigázta az érdeklődésem Brené Brown, a University of Houston kutató professzorának a szégyenről tartott előadása.

Titok, csend és ítélkezés. Ez a három dolog, amitől a szégyen exponenciálisan növekedni kezd Brown professzor szerint, s ami jelen társadalmunkban járványként terjed. S amikor a szégyen megjelenik, akkor szólal meg a bennünk az a kis ördög, aki azt mondja, hogy “nem vagy elég jó!” Vagy a másik szöveg, amit nyomni szokott: “mit képzelsz magadról, ki vagy Te?”

Fontos különbséget tenni a szégyen és a bűntudat között. A szégyennél rajtunk van a fókusz, a bűntudatnál a cselekedeteinken (viselkedésünkön). A szégyen tehát a “rossz vagyok”, a bűntudat pedig a “valami rosszat tettem” érzése. Óriási különbség van a kettő között. Ez abból is lemérhető, hogy sokkal könnyebben és többször mondjuk azt, hogy „sajnálom, tévedtem”, mint azt, hogy „egy csődtömeg vagyok”.

A szégyen szorosan összefügg a függőségekkel, a depresszióval, erőszakkal, agresszióval, zaklatással, öngyilkossággal, étkezési zavarokkal. Azt, hogy pontosan hogyan, Brené Brown nem fejti ki. Az én tapasztalatom az, hogy több rétegben is összefügghet, s itt jelenik meg a családi tudattal jelentősége. Amikor felmenőink között megjelennek a fent felsorolt negatív cselekvési minták, akkor a későbbi generációk képviselői szégyent éreznek emiatt, sokszor nem is sejtve mi áll a háttérben. S vajon mi sarkallta az ősöket e cselekedetekre? Bizony sokszor a szégyen okozta, amit már ők maguk is hordoztak valamiért. Így alakul ki egy szégyen spirál, egy ördögi kör, melyből nehéz szabadulni. A szabadulás útja Brown professzor  szerint ugyanaz, mint amit Bert Hellinger megmutatott a családfelállítások során. Az együttérzés és az egymáshoz való visszatalálás.

Brené Brawn azt mondja, ahhoz, hogy megtaláljuk az utat vissza egymáshoz, meg kell értenünk, hogyan is hat ránk a szégyen, hogyan is befolyásolja azt, ahogy a gyerekeinket neveljük, ahogy dolgozunk, ahogy egymásra tekintünk. Ha szeretnénk megtalálni  az utat egymáshoz, meg kell értenünk és ismernünk az empátiát, mert az empátia a szégyen ellentéte. Ami kioltja a szégyen érzetet, az két szó: én is!

Ehhez azonban nagy bátorság kell. Ezen az úton ugyanis elengedhetetlen a sebezhetőségünk megmutatása, felvállalása. Amikor megmutatjuk sebezhetőségünket, akkor a legrosszabb formánkat fedjük fel, legfájdalmasabb oldalunkat mutatjuk meg. S ha ekkor ítélkezéssel találkozunk együttérzés helyett, akkor ez  szégyent okoz.

Családfelállításban olyan gyönyörűen megmutatkozik ez az út, amikor a kezdeti szégyen érzet, ítélkezés után sikerül egy felmenőnk sorsát elfogadni olyannak, amilyen volt, akár gyilkos, akár alkoholista, akár ÁVÓ-s. Amikor sikerül kimondani, hogy „te is hozzánk tartozol”, szeretettel átölelni, empátiával elfogadni, akkor a szégyen megszűnik. Elpárolog, feloldódik. Nem marad más belőle, csak a tiszta szeretet.

Ajánlom mindenki figyelmébe ezt a 20 perces előadást!

http://www.ted.com/talks/lang/hu/brene_brown_listening_to_shame.html?

Hozzászólás beküldése

*