A gyerek mindig gyerek marad

Sokszor meglep az idős emberek bölcsessége. Pedig tudhatnám már: ők olyan titkok tudói, amiket nekünk, fiatalabbaknak még tanulni, tapasztalni kell. Ez az őszi történet is erről szól.

Ma, ezen a csodálatos őszi napon felmentem a Normafához futni az erdőbe. Már visszafelé jöttem, amikor két idős néni sétált előttem az eredi úton. Gyorsan futottam el mellettük, szemügyre sem vettem őket, de egy mondatot elcsíptem a beszélgetésükből: “.. de hát a gyerek, az mindig gyerek marad! Hiába nőtt fel, attól még gyerek …” Ez az igazi bölcsesség, ami az időseknek megadatott. A fiatalok sokszor nem tudják ezt. Ezek a nénik valószínűleg soha nem voltak családállításon és Bert Hellingerről sem hallottak. Az élet egyszerű igazságait, a család legfontosabb törvényeit mégis tudják. A gyerek mindig gyerek marad a szülei számára, akárhány éves, akárhány gyereke van már saját magának is esetleg.

A tegnapi családállításon ismét volt egy eset – nem ritka!- amikor a felnőtt nő csípőre tett kézzel állt meg az apja előtt. Számon kérően nézett rá, majd ezt mondta: “Hát te meg, mit akarsz?” Rögtön megkértem, hogy most üljön le és lentről nézzen fel az édesapjára. Ahogy gyerekként nézett fel, rögtön megjelentek szemében a könnyek és arcán az alázat. Aztán a kérésemre azt is kimondta: “Te vagy a Nagy és én vagyok a Kicsi.” Innen már gyönyörűen ment az állítás, nagy katarzis, sok sírás, ölelés, szeretet, mosoly és béke. Hatalmas megkönnyebbülés.  Ahogy lenni szokott, amikor tiszteletben tartjuk a Szeretet Rendjét.

Hozzászólás beküldése

*