A hellingeri világképről

A szeretet rendje

Bert Hellinger német pszichoterapeuta egy élet munkájával dolgozta ki azt a módszert, melyet ma családfelállítás vagy családállítás néven ismer a világ. Használják még a Hellinger terápia kifejezést is, utalva felfedezőjére, valamint a sorsmodellezés elnevezést Kövesdi Krisztina jóvoltából. Jómagam Krisztinától tanultam nem csak a családállítás szakmai fogásait, hanem azt a szemléletet a szeretet rendjéről, melynek a tisztelet és az alázat az alapja.

Bert Hellinger

Bert Hellinger volt az, aki a nyugati terapeuták közül elsőként figyelt fel a jelenségre, hogy bizonyos felmenők sorsa hogyan befolyásolja az utódok életét. Megállapította, hogy a családban szigorú rend uralkodik és az emberek életében fellépő problémákat sokszor ennek a rendnek a megsértése okozza. Hellinger a szeretet rendjének nevezi ezt. Ezen kívül, minden olyan esemény, amely élet és halál kérdésében döntő jelentőségű, valamint a nehéz sors a felmenők között nagyon erősen hat a későbbi generációkra. Van tehát a tudattalanon keresztül ható családi emlékezet, mely összeköti a korábbi generációkat a most élőkkel.

Melyek lehetnek a nehéz sorsok a felmenők közt?

Minden olyan esemény, amely nem az élet „normális” folyásához tartozik, megrendítheti a családot vagy a család egy tagját, akivel később, szeretetből egy utód azonosul, így próbálja jóvátenni a rosszat. Például, amikor valaki nem tud megszületni vagy születése után nem sokkal meghal. Minden gyermekhalál nagy jelentőséggel bír, sokszor még a fiatal felnőttként elhunytak sorsa is. Az életbe vágó sorscsapások és veszteségek tartoznak ide, a kitagadottak, a bűnt elkövetettek, az eltűntek, a megnyomorodottak, a gyilkosságok áldozatai és elkövetői.

A családi szeretet alaptörvényei

1. Az odatartozás joga

Mindenki, aki a családi rendszerhez tartozik, oda tartozik, nem távolítható el erkölcsi megfontolásból, fájdalmas emlék miatt vagy bármi más okból. Itt fontos azt is megemlíteni, hogy kik tartoznak a családhoz, vagy klánhoz, ahogy Hellinger nevezi a kiterjesztett családot.

Ide tartozik minden testvér, a féltestvérek ugyanúgy, a meg nem született testvérek (abortusz vagy vetélés miatt) szintén. Továbbá a szülők és nagyszülők, valamint az ő testvéreik és esetenként a dédszülők is. A vérszerinti rokonok közül nem tartoznak tehát ide az unokatestvérek például és minden távolabbi rokon. Ide tartoznak viszont a nem vérszerinti rokonok közül olyan emberek, akiknek a sorsa befolyással volt a családban élet-halál kérdésben valahogy. Például tettesek vagy áldozatok. A legáltalánosabb azonban a szülők, nagyszülők és a dédszülők korábbi kapcsolatai, azok a korábbi szerelmek vagy házastársak, akik nem maradhattak a helyükön, s az ő fájdalmuk árán alakult aztán a család sorsa úgy, ahogy alakult és születhetett meg a végén az egyén, akinek a családját vizsgáljuk. Például, ha az Édesapám nem válik el az első feleségétől, akkor nem vehette volna el az Anyámat és akkor én sem születtem volna meg. Az első feleség fájdalma árán jöhettem én a világra. Így hát, ő is a családhoz tartozik.

2. A hely törvénye

Az odatartozás mellett a sorrendiség is fontos törvény, illetve mindenkinek megvan a saját helye. Olyan ez, mint egy puzzle kirakós. Ha valakit máshová tesznek, mint ahol a helye van, az zavart okoz a rendszerben, nem áll össze a kép. Az élet mindig fentről lefelé áramlik, a szülőtől a gyerek felé. Nincsenek egy szinten. A szülő a Nagy, a gyerek pedig a Kicsi. Vízszintes irányban is rend van, érkezési sorrend van érvényben. Tehát a testvérek és a párkapcsolatok között időrendi sorrend van. Ha valaki nem a saját helyén van, pl. azt hiszi magáról, hogy ő az első szülött, pedig volt egy nővére, aki újszülött korában meghalt, de ezt elhallgatták előle, akkor nincs a helyén és ebből problémák adódhatnak az életében. Ráadásul ebben az esetben ki is van tagadva a nővére. Ha elveszik valakitől az őt megillető helyet, akkor a rendszer előbb-utóbb jóváteszi.

3. A kiegyenlítődés törvénye

A kapcsolatok fennmaradását a kiegyenlítődési törvény tartja fent, vagyis az adok –kapok egyensúlynak fent kell állni. A szeretet jogán azonban a rosszból mindig egy kicsit kevesebbet adok vissza, míg a jóból mindig egy kicsit többet.
A családi rendszerben egy nagyon érdekes csoport lelkiismeret működik a tudattalan szinten, mely a logikus elme számára megmagyarázhatatlan és sokszor igazságtalannak is tűnik. Ha valakivel a felmenők között valami életbevágóan rossz dolog történt, akkor egy későbbi családtag azt szeretné kiegyenlíteni. Ilyenkor teljesen értehetetlen okból az ő élete is rossz lesz, olyan testi és lelki tüneteket produkál, mely rendkívül megnehezíti, esetleg veszélyezteti az életét. „Ha te nem lehettél boldog, akkor én sem leszek”, „Ha neked meg kellett halnod, akkor én is megyek utánad” vagy „Inkább én, mint te” fogadalmat tesz a lelke legmélyén.

A misztikus mező

Rupert Sheldrake angol biológus, filozófus morfogenetikus mezőnek nevezte el azt az energiamezőt, melyben az egy rendszerhez tartozó lények összeköttetésben vannak egymással, így hatnak egymásra. Sheldrake állatcsoportok viselkedését vizsgálva, a nyugati tudomány kritériumainak megfelelően bizonyította ezen jelenség létezését. Hellinger és Sheldrake később megegyezett abban, hogy ugyanarról a mezőről van szó, mint ami egy családállítás során megjelenik és amit Hellinger a tudattalanban ható családi emlékezetnek nevez.

A morfogenetikus mezőről és Sheldrake kísérleteiről részletesen ide kattintva olvashatsz.

Sütiket használunk a felhasználói élmény érdekében.

Az általunk használt sütik semmilyen személyes adatot nem tárolnak. A sütik használatának elfogadásával minden funkcióhoz hozzáférsz a honlapon.